Kecskeméti és lakiteleki lett Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese

Hatodik alkalommal hirdették meg a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai az önkéntes tevékenységet végzők lelkesedésének és fáradozásának elismerésére alapított, Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese Díj felhívását. Bíznak benne, hogy az elismerés hozzájárul ahhoz, hogy az önkéntesség társadalmi megítélése még kedvezőbb legyen.

Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese Díjra magánemberként, intézményként vagy akár közösségként olyan önkéntesek jelöléseit várták, akik kiemelkedő tevékenységükkel segítettek másokon vagy akár egy egész szervezeten.

A megyei esélyteremtési irodát fenntartó Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnöke és elnökségi tagjai a jelölések alapján két díj átadásáról döntöttek.

Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese elismerés díjazottjai:

Szabó Istvánné (Gyulai Eszter) – Kecskemét

Jelölő szervezet: Nyugdíjasok Klubjainak Megyei Jogú Városi Szövetsége

Heinrich Gábor József – Lakitelek

Jelölő szervezet: Lakitelek önkormányzata

Az önkéntesek december 5-ei világnapjához kapcsolódó, Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese Díj célja, hogy elismerjék az önkéntes tevékenységet végzők lelkesedését és fáradozását, valamint hozzájáruljanak ahhoz, hogy az önkéntesség társadalmi megítélése még kedvezőbb legyen.

Szabó Istvánné Gyulai Eszter részére a Nyugdíjasok Klubjainak Megyei Jogú Városi Szövetsége irodavezetőjeként a kecskeméti nyugdíjasok közösségéért végzett odaadó, állhatatos tevékenységéért 2022-ben a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület tagjai és a fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese Díjat adományoztak.

Szabó Istvánné Gyulai Eszter (78) több mint másfél évtizede szolgálja a kecskeméti nyugdíjasok közösségét önkéntes munkájával. A Nyugdíjasok Klubjainak Megyei Jogú Városi Szövetsége irodavezetőjeként rendkívüli precizitással, felelősségteljesen, nagy önállósággal intézi a szervezet gazdasági feladatait, gazdálkodását, pénzügyeit, iratkezelését. Végzi az iroda napi ügyeit, szükség esetén egyeztet a működést biztosító szolgáltatóknál. Kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően gyorsabb és hatékonyabb általa az ügyintézés.

Segítőkészsége, barátságos megnyilvánulása miatt a Nyugdíjasok Klubjainak Megyei Jogú Városi Szövetsége 37 tagszervezetének vezetői bizalommal fordulnak hozzá. Rendszeres feladatai közé tartozik a tagság részére biztosított kedvezményes uszodabelépők, a klubok, illetve a szövetség működéséhez nyújtott városi támogatások elszámolása, az egyes pályázatok dokumentációjának kezelése, nyilvántartása. Négy éven keresztül összefogta és ellátta a Harmadik Kor Egyeteme szervezési és adminisztrációs feladatait, intézte a tagok számítógépes tanfolyamait. Népes családja szerető gondoskodása mellett hasonló önzetlenséggel, odaadással segíti napjainkban is a nyugdíjasok nagy családját.

Heinrich Gábor József részére Lakitelek közösségéért végzett meghatározó és példaértékű tevékenységéért 2022-ben a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület tagjai és a fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai szintén Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese Díjat adományoztak.

Heinrich Gábor József (44) bár szegedi születésű, 2003 óta Lakiteleken él családjával. Hat gyermek édesapja, így egyik alapítója a helyi nagycsaládos egyesületnek.

Tizenegy évvel ezelőtt, 2011 szeptemberében szintén alapítója volt a Muraközy János Honvéd Hagyományőrző és Lövész Egyletnek. A szervezet kiemelt célja az általános és középiskolás korú gyermekek nemzeti nevelése, megismertetése a magyar kultúrával, hagyományokkal. Az egylet egy befogadó közösség és alternatíva a gyermekek szabadidejének aktív és hasznos eltöltésére, a bajtársi szellem, az összetartozás érzésének megerősítésére.

Heinrich Gábor alapító tagja és elnöke a Magyar Vándor-Ló Hagyományőrző Egyesületnek is, amely szervezője a nagy népszerűségnek örvendő Lakiteleki Húsvéti Sokadalom rendezvénynek, de az egyesület tagjai, képviselői rendszeresen részt vesznek más települések hagyományőrző rendezvényein is. Az óvoda és helyi táborok felkérésére évente szerveznek, bonyolítanak le lovaskocsizást, lovagoltatást. Helyi rendezvényeken vetélkedőket, versenyeket rendeznek.

Természetszerető emberként 2018 és 2020 között elnöke volt a Szikra Horgászegyesületnek. A közel hároméves időszak alatt új lendületet kapva és több együttműködést kiépítve, ma már egyre népszerűbb a tagság és a hobbi horgászat a településen.

A Kösöntyű Néptánccsoportban először 2012 és 2014 között, majd az idei évtől ismét aktív tag, és felkérés alapján külsős tagja lett a Lakiteleki Értéktár Bizottságnak.

A havonta megjelenő Lakiteleki Újság 2016. óta rendszeresen közli novelláit, verseit. Ezekből 2020-ban az Antológia Kiadó jóvoltából egy válogatáskötete is megjelent, Az örökség címmel.

A helyi katolikus közösség életében is részt vesz. December elején szentelték fel az általa megálmodott és Czinege Edit keramikus művész közreműködésével elkészített Mária-emlékhelyet, amely a jövőben egy tervezett állomása lenne a minden évben háromszor meghirdetett Lakitelek-Nyárlőrinc-Szentkirály – a Szent Imre, Boldog Gizella, Szent István ereklyéket őrző – településeket érintő, „Szent-család zarándoklatnak”.

Heinrich Gábor hosszú évek óta aktív tagja Lakitelek társadalmi és szociális életének. Mint civil segítő, kapcsolata régen összefonódik az önkormányzatéval. Személyisége meghatározó és példaértékű Lakitelek életében. Olyan ember, aki nagyon jó érzékkel hat az itt élőkre, különös tekintettel a gyermekekre. Közéleti tevékenysége párhuzamosan, több szálon, aktívan jelen van Lakiteleken. Gábor személyisége olyan minta hivatásában és magánéleti szerepében, amely még hosszú időn keresztül formálja és meghatározza Lakitelek közösségét.

Az Év Bács-Kiskun Megyei Önkéntese Díjak Kósa Klára kecskeméti születésű keramikusművész, a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusának kerámiaképei, valamint egy-egy oklevél.

Az elismeréseket dr. Salacz László és dr. Szebelényi Gyula Tamás országgyűlési képviselők, valamint Engert Jakabné, a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház fenntartó szervezete, a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnöke adta át.

Fotók: Noszlopy Miklós – keol.hu

EsélyÓrák és Szociopoly társasjáték Tiszakécskén

A diákokkal EsélyÓrák keretében, míg a pedagógusokkal a Szociopoly társasjáték kapcsán találkoztak a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai november végén a Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolában.

A kecskeméti Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház tevékenységének fókuszába 2010. óta a társadalomban tapasztalható esélykülönbségek mérséklését, az előítéletek leküzdését, a fiatalok szemléletformálását helyezte.

Ennek érdekében az esélyteremtési iroda munkatársai érzékenyítő foglalkozások sorát szervezik a megye általános és középiskoláiban.

Az EsélyÓrák olyan foglalkozások, amelyek során a felkért előadók egy tanóra keretein belül tartanak interaktív előadást a diákok számára a fogyatékossággal élők, az idősek vagy éppen a romák helyzetéről.

A rendhagyó órák célja a szemléletformálás, a fiatalok érzékenyítése a hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő csoportok valamelyikének irányába.

Az esélyteremtési iroda munkatársai bíznak benne, hogy a program révén erősödik a befogadó szemlélet és csökken az előítélet a diákok körében, ezen kívül a résztvevők tapasztalatokat szereznek és pozitív élményekkel gazdagodnak.

A közelmúltban, november 30-án előadójuk Tiszakécskén (Tiszakécskei Móricz Zsigmond Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola) a hetedik osztályosoknál járt.

Oláh Anna, a kecskeméti Biztos Kezdet Gyerekház három diplomás vezetője tapasztalati szakértőként hivatásának tekinti a hátrányos helyzetű emberekkel való foglalkozást, hiszen maga is messziről indult. Élete nagyon jó példa arra, hogy akár egy szegény, cigány családból is vezethet út egy sikeres életpálya irányába.

A beszélgetés során kitért az előítélet veszélyeire, a tanulás fontosságára is.

A diákok véleménye a rendhagyó óráról:

„Szerintem tanulságos volt, mivel lehetett tanulni belőle. Igazából jó, hogy elmesélte, hogy milyen suliba járt, és hogy elmondta, hogy az egyik tanár nem hitt benne és mégis annak ellenére is megcsinálta. Biztatott minket, hogy küzdjünk a céljainkért, és hogy ne ítéljük el a cigányokat. Tetszettek a játékok, és ahogyan mesélt magáról. Köszönöm, hogy meghallgathattam, és remélem sok ember meg fogja még hallgatni, és észbe kap majd, hogy ne ítéljük el a másikat, csak azért mert sötétebb a bőre színe.”

„Az előadás nagyon tetszett. A hölgy, aki mesélte az előadást nagyon kedves volt. Az az igazság, hogy nem teljesen erre számítottam, de az biztos, hogy tanulságos volt. Megtanultam, hogy egy embert nem a külső kinézetéről kell megítélni. Az is tény, hogy nem lehet minden ember tökéletes.”

„Nekem nagyon tetszett az előadás. Nagyon jó volt hallani a történetet. Én nagyon örülnék, ha újból eljönne, és elmondaná újból, szívesen meghallgatnám.”

„Tetszett, hogy a néni elmesélte az életét, számomra tanulságos volt.”

„Nagyon tetszett, mert érdekes témát hallhattunk. Átéreztem, hogy milyen lehet úgymond „másnak” lenni. Sok gyerek máshogy fog ezután gondolkodni szerintem.”

„Én ebből az előadásból sokat tanultam. Szerintem eléggé tanulságos volt.”

„Tanulságos volt. Sokáig tartott, de egy érdekes dolgot tanultunk meg. Nem szabad senkit sem kiközösíteni. Először gondoljunk bele a helyzetébe. A másik pedig, hogy soha ne add fel. Bármi sikerülhet, csak akarni kell.”

„Engem megtanított ez az előadás sok mindenre. Nem erre számítottam, de jó volt nagyon.”

„Nagyon jó volt végig hallgatni a történetét. Úgy gondolom, hogy én eddig sem voltam tiszteletlen a cigányokkal, de ezután még inkább nem leszek.”

„Szerintem a történet kicsit szomorú volt. Jó lett volna kitalálni elsőre, hogy kik voltak a képen. Szerintem tanulságos volt és érdekes, de egy kicsit unatkoztam is.”

„Nekem nagyon tetszett. Jó dolog, ha valaki ennyire kedves és szereti az embereket.”

„Nagyon tetszett. Nekem érdekes volt, és remélem mindenkinek tanított valamit. Örülök, hogy részt vehettem rajta. Voltak unalmas pillanatok is, de a legtöbb az jó volt.”

„Nekem nem tetszett, mert engem nem érdekelnek az ilyen dolgok. A néni, aki beszélt nagyon kedves és aranyos volt.”

„Szerintem nagyon jó volt, hogy próbáltak arra biztatni minket, hogy ne ítéljünk külsőre. Az a történet is tetszett, amikor a tanár azt mondta valakinek, hogy nem fog sikerülni, de ő mégis megcsinálta és ez engem is bátorít, hogy meg tudok mindent csinálni.”

„Nekem nagyon tetszett ez az egész. Tanulságos volt. Jó volt megismerni a történet és a kultúrájukat.”

„Az előadás nagyon jó volt, csak az a rész nem tetszett, amikor a cigány embereket ki kellett találni, mert nekem az a rész kicsit unalmasabb volt. Az nagyon tetszett, amikor a néni elmesélte az élettörténetét. Tanulságos volt. Jónak tartottam, hogy a végén megkérdezték a véleményünket.”

A Szociopoly elnevezésű társasjáték célja a társadalom tagjainak érzékenyítése a szegénységgel, mélyszegénységgel kapcsolatos kérdések tekintetében, az arra adott társadalmi sztereotip válaszok átértékelése érdekében, a valóság játékban történő átélésének segítségével.

A játék egy kistelepülésen játszódik. Szereplői a településen élő emberek, vagyis a falu elitje: a polgármester, a vállalkozó és az orvos, az ott működő intézmények dolgozói, valamint a faluban élő, többségében szegény emberek, akiket a résztvevők alakítanak.

A játék során több hetet játszanak végig, ami alatt a résztvevőknek meg kell élniük a játék adta keretek között, hogy két vagy három gyermeket nevelnek, munkanélküliek, esetleg közmunkára vagy alkalmi munkára számíthatnak, de minden héten be kell vásárolniuk, ki kellene fizetniük a lakásuk rezsijét, illetve az esetlegesen felmerülő más kiadásaikat is. A játék elején megkapják az összes olyan segélyt, támogatást, amelyhez ma Magyarországon egy ilyen család hozzájuthat.

A Szociopoly társasjátékot a tiszakécskei Móricz Zsigmond Oktatási Intézmény pedagógusai játszották Varga Ildikó képzett játékvezető irányításával. Vendégük Oláh Anna, a kecskeméti Biztos Kezdet Gyerekház vezetője, egyben tapasztalati szakértő volt.

A tanárok véleménye a játék kapcsán: „a társasjáték életszerűsége miatt alkalmas arra, hogy személyes élménnyé, negatív élettapasztalássá tegye mindazokat a már meglévő ismereteinket,

amit a témáról eddig megtudtunk. A családok alapítása és a közös döntés kialakítása is ezt a célt szolgálta. Döbbenetes volt, hogy döntéseinknek még akkor sem tudott pozitív eredménye lenni, ha alapos mérlegelés után születtek. A játékvezető instrukciói, támogatása révén gyorsan megismertük a játék működését, szabályait.

Mentorként segítette döntéseinket, mint egy családsegítő. Gyorsan beillesztett bennünket a szituációba. Bár jó hangulatban telt a foglalkozás, a téma komoly és tragikus volta nem sikkadt el.”

Összességében megállapították, hogy a társasjáték akár már a 7-8. osztályos tanulókkal is játszható, hiszen empátiára és toleranciára is tanít.

Rendhagyó órák Bács-Kiskun megyében

Rendhagyó órák keretében nyertek bepillantást a kiskunmajsai középiskolások a hátránnyal élő emberek mindennapjaiba, továbbá egy kiállítás és egy műhelymunka során arról beszélgettek, hogy szavakkal is lehet verni, azaz a lélekben igen komoly károkat tud okozni a verbális agresszió.

A kecskeméti Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház munkatársai tevékenységük fókuszába 2010. óta a társadalomban tapasztalható esélykülönbségek mérséklését, az előítéletek leküzdését, a fiatalok szemléletformálását helyezték.
Ennek érdekében érzékenyítő foglalkozások sorát szervezik a megye általános és középiskoláiban.
Az EsélyÓrák olyan, tanórai keretek között tartott foglalkozások, amelyek során a felkért előadó egy tanóra keretein belül tart interaktív előadást a diákok számára a fogyatékossággal élők, az idősek vagy éppen a romák helyzetéről.
A rendhagyó órák célja a szemléletformálás, a fiatalok érzékenyítése a hátrányos megkülönböztetéssel szembesülő csoportok valamelyikének irányába.
Az esélyteremtési iroda munkatársai bíznak benne, hogy a program révén erősödik a befogadó szemlélet és csökken az előítélet a diákok körében, ezen kívül a résztvevők tapasztalatokat szereznek és pozitív élményekkel gazdagodnak.

A közelmúltban, november 11-én előadóik Kiskunmajsán (Tomori Pál Katolikus Gimnázium, Technikum és Kollégium) és Jakabszálláson (Jakabszállási Általános Iskola) jártak.

Boronkay Péter többszörös világ- és Európa-bajnok triatlonista, riói paralimpikon az óráin arról mesélt a gyermekeknek, hogy bár úgy született, hogy hiányzott a bal alsó karja, mégis nagyon sokat köszönhet ennek a hiányosságának. Egyrészt így tanult meg úszni már egészen kisgyermek korában, és így sajátította el a futást és a kerékpározást is. A kezdetben hobbiként végzett sportágakat később versenyszerűen kezdte űzni.

Előadásán képekkel és élménybeszámolóval mutatta be életét, a triatlon sportágat és bajnoki érmeit a gyermekeknek, de elhozta az egyik versenykerékpárját is, amely egy hagyományos kerékpárhoz képest fele akkora súllyal bír. A gyermekek nagy érdeklődéssel fogadták, amikor a mindennapi életét megkönnyítő bal alsó műkarját adta körbe.

A sportoló szorgalma, kitartása és eredményei példaértékűek a fiatalok számára.

Tusori Nikolett, a Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének látássérült vezetőségi tagja segítőjével, a szintén látássérült Hubina Ádámmal tapasztalati szakértőkként járják a megye településeit, intézményeit, hogy bemutassák a gyengénlátók mindennapjait. Nikolett részletesen beszélt betegségéről és látásának fokozatos elvesztéséről.

A gyermekek és a fiatalok játékos feladatokon keresztül élhették át, milyen nehézségekkel kell megküzdenie nap, mint nap egy látássérült embernek.

A vendégelőadók vakokat és gyengénlátókat segítő eszközbemutatót is tartottak részükre, amelyek nagy részét maguk a diákok is kipróbálhattak: a fehérbot, valamint egy speciális szemüveg révén egy rövid időre átélhették, milyen is látássérültként tájékozódni, de illatmintákat is szagolhattak.

Az EsélyÓra zárásaként közösen megfogalmazták hogyan közeledjenek segítségnyújtóként a vakokhoz, gyengénlátókhoz.

Weapon of Choice – A te fegyvered a döntésed! címmel egy szemléletformáló kiállítást is láthattak a kiskunmajsai diákok.

Richard Johnson fotós a szóbeli bántalmazás áldozatairól készült megdöbbentő fotósorozattal akarja felhívni a figyelmet arra: szavakkal is lehet verni, azaz a lélekben igen komoly károkat tud okozni a verbális agresszió. Talán még nagyobbat, mint a fizikai erőszak.

A fotók szereplői maguk választották ki azt a szót vagy kifejezést, ami a legnagyobb pusztítást vitte véghez a lelkükben. Ezt a szót aztán profi sminkesek tették rájuk horzsolások, illetve a fizikai erőszak egyéb jelei mellett, mintha a szavak valóban fizikai sérüléseket okoznának.

A tárlathoz tartozó műhelymunkát a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Kiskunfélegyházi Tagintézményének pedagógiai szakpszichológusa, Fekete Márta tartotta meg.

Az óra kezdetén olyan fogalmakat tisztáztak, mint verbális, abúzus vagy éppen párkapcsolati szóbeli erőszak, majd közösen kitaláltak egy fiatal párt és megismerkedésük, életük történetének néhány fontos momentumát. A fiktív történet hőseinek mondataiból válogatva az osztály diákjainak gyűrniük kellett egyet a kapott papírszíven, ha úgy érezték bántóak vagy sértőek az elhangzottak. Jól lehetett illusztrálni, hogy bár a papírszívet ki lehet simítani, de a sérülések okozta hegek ott maradnak, nem tüntethetők el.

Az órán a fiatalok megnéztek egy kisfilmet is a témával kapcsolatosan, majd közösen stratégiákat dolgoztak ki egy erőszakos társsal szembeni fellépésre.

Az érzékenyítő foglalkozás zárásaként – egyfajta feszültségoldásként – valamennyien kiírhatták magukból azokat a bántó, sértő megjegyzéseket, amelyektől szívesen megszabadulnának, majd a repülőkké hajtogatott papírokat mindenki „szélnek” eresztette.

Az óra végén levetített kisfilmben pedig a segítségnyújtás lehetőségei is elhangzottak.

A program célja a többségi társadalom informálása, figyelmének felhívása, érzékenyítése a valamilyen bántalmazást (verbális, pszichés, fizikai) elszenvedőkkel kapcsolatosan. Fontos, hogy a társadalomban kialakuljon az a fajta megértés és szolidaritás, ami a bántalmazó magatartást egyértelműen elutasítja, a bántalmazást elszenvedő áldozatok felé pedig empatikus, támogató magatartással fordul. Tudatosítani szükséges továbbá a bántalmazást elszenvedőkben és azokban is, akiknek erről tudomásuk van, hogy merjenek segítséget kérni